Zöldek és zöldségek

s2800008_fileminimizer.JPG

NOHA, mint ki fog derülni VAN VÉLEMÉNYEM, NEM AKAROM eldönteni a zöldek kontra erdészek vitát, mert belátom, ehhez kevés a kompetenciám. De nagyon zavar, ha be akarnak vinni az erdőbe. Mármint képletesen. Azon a túrán, amit a WWF szervezett a Nógrád megyei Garáb melletti erdőbe, nagyon könnyen megtörténhetett volna ez, ha hagyom. Mert bár a szándék szerint valami újat és valami eget rengetőt kellett volna látnom, sajnos csak a már ismert kliséket kaptam. Eszerint vannak a jó és aranyos zöld emberek, akiknek szívügye az erdő, és akik mindenek felett és elsősorban TERMÉSZETVÉDŐK, és vannak a rossz zöld emberek, akik gazdasági hasznot óhajtanak az erdő fáiból, gonoszok és nyerészkedők, tehát FAVÁGÓK. Ez utóbbiak lennének az erdőgazdálkodó erdészek. 

NO EBBŐL VAN ELEGEM már jó néhány éve. Hogy azok, akik (nemzeti parkok, "civilek" "Zöldek") nem saját gazdasági tevékenységükből tartják fent magukat, hanem "pénzelik" őket (és egészen mindegy a "ki", mert ez lehet maga az állam is), no azok törnek pálcát olyan erdészeti társaságok felett, amelyeknek köszönhetően 100 év alatt több mint duplájára nőtt az erdővel borított területek nagysága csonka Magyarországon. Az első világháborút lezáró békék (közkedvelt kifejezéssel Trianon) okozta veszteség ugyanis nemcsak területi és népességi, de erdészeti katasztrófát is okozott: korábbi erdeink négyötöde került idegen országok területére, és az erdőborítás 10%-ra esett vissza. Nos, az elmúlt 100 esztendőben ezt sikerült már több mint duplájára (21% és növekszik) emelni. 

Meg aztán az is ROPPANTUL FARIZEUS, hogy arról beszélnek, hogy az erdőgazdálkodás elenyésző mértékben járul hozzá a GDP-hez (0,02 ezrelék), vagyis hogy ennek fontosságát "MÍTOSZNAK" aposztrofálják. Miközben a Bükki Nemzeti Park garábi bemutatóhelyének épülete egy modern FASZERKEZET remekbe szabott garabi_haz.pngGERENDÁKKAL (lásd a képet), és - bár nem tudhatom, de le merem fogadni - a nemzeti park irodáiban FÁBÓL vannak az íróasztalok, ahol FÁBÓL készült papírra nyomtatnak a nyomtatók, és ahol FA, vagy FA ALAPÚ a padlóburkolat. Hogy mondjuk a ceruzákat, a fogvájót és egyéb apróságokat ne is említsem. 

SZÓVAL. Nem mondom én, hogy haszontalan a munka, amire a WWF és három magyar, valamint egy olasz nemzeti park 2,4 MILLIÁRD forintot el fog költeni tíz év alatt. Nem haszontalan, sőt! De ismerjük már el, hogy HASONLÓ, ha nem is UGYANOLYAN kísérletek már évtizedek óta zajlanak a magyar erdőkben, mint amilyet most a LIFE4OAKFROREST elnevezésű projektben elkezdenek a fent megjelölt szervezetek. (A Pilis Parkerdőben például a 70-es évek óta)

JA, és ne állítsuk már, hogy TÍZ ÉV, mondom TÍZ ÉV alatt majd visszaállnak az őserdők Magyarországon. Vagy, hogy egész pontos legyek, ne próbáljuk már ezt állíttatni, vagy sugalltatni a témához kicsit (sem) konyító újságírókkal. Mert ez bizonyosan nem igaz. 

LEHET, hogy a jó zöld emberek most kicsit ferde szemmel olvassák ezeket a sorokat. Mindegy. Nekik is, és mindenkinek ajánlom inkább a táblákat, amelyeket a "rossz zöld emberek", a "favágók" (erdészek) egyre több helyen kihelyeznek manapság az Erdő Fohászával: 

Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! 
Én vagyok a tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, 
én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába
menekülsz a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja
és én vagyok az ágy, amelybe fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!
s2800005_fileminimizer.JPG